Ismét itt a Valentin-nap. A szerelmesek ünnepe. Te szereted ezt a napot? Várod már? Készülsz rá? Vagy éppen a hátad közepére sem kívánod, és csak a csokigyárak profitéhségét látod benne?

Mert miről is szól ez a nap valójában – azon kívül, hogy az emberek a boltokban felvásárolják az összes virágot, csokit és piros szívecskés cukiságot, amit csak találnak, és megajándékozzák a kedvesüket? Ez a nap arról szól – legalábbis az általános felfogás szerint –, hogy valaki bebizonyítja Neked, hogy mennyire szeret.

Igaz? Ezért adunk egymásnak ajándékot, és ezért esik rosszul az, ha mi aznap nem kapunk senkitől semmit. Mert akkor ez azt jelenti, hogy… minket nem szeret senki?

Hogyan élvezd ezt a napot akkor is, ha nincs párod?

Egyszerűen. Csak egyetlen iránymutatást kell követned:

Ne várj egy másik emberre, hogy megadja Neked azt, amire vágysz. Add meg ezt Te saját magadnak!

Mire vágysz a leginkább? Egy szál virágra? Irány a virágárus! Csokira? Irány a kisbolt! Kedves, becéző szavakra? Irány a tükör, vagy vegyél elő egy levélpapírt!

Nem viccelek. Próbáld ki!

“Jaj de hát az nem ugyanaz! Az egészen más, ha én magam teszem, mint ha ezeket valaki más adja nekem!”

Ez így van. Tényleg más. De ha nincs senki, aki ezeket megadná Neked, akkor mit teszel? Búslakodsz magadban? Miközben éppen jól is érezhetnéd magad? Te melyiket választod inkább?

“Jó, de ez akkor sem ugyanaz. Még hogy vegyek magamnak virágot, meg mondjak magamnak kedves szavakat a tükörben! Tiszta hülyének érzem magam közben, ez annyira mű.”

Rendben van. De vajon miért érzed “műnek” az, amikor egy kicsit kedveskedsz magadnak? Talán mert sosem szoktál ilyet csinálni? Vagy csak nem akarsz beképzeltnek tűnni? Nyugi, ettől még nem leszel az.

Vagy talán mert amikor Te magad mondasz szépeket magadnak, azt nem hiszed el? Csak akkor, ha valaki más mondja? Mert mi a különbség a kettő között? Mitől hihetőbb az, ha valaki más mondja Neked azt, hogy “gyönyörű vagy, szuper vagy, imádlak!”, mint ha Te mondanád ezt magadnak? Másnak elhiszed, de saját magadnak nem? Akkor ezek az állítások Rólad most igazak vagy sem?

Biztosan ismered az a mondást, hogy “a szépség a szemlélő szemében van”. Tehát ha valaki szeret, akkor csodálatosnak tart Téged, és ha ő ilyennek lát, akkor talán Te is elhiszed, hogy tényleg az vagy.

De mi lenne, ha Te saját magadat is ilyennek látnád? És akkor nem szorulnál rá külső megerősítésekre.

Mi lenne, ha Te lennél az, aki szeret Téged? Milyen érzés lenne így élni? Ha ezzel a gondolattal ébrednél minden reggel és feküdnél le minden este… Milyenek lennének így a mindennapjaid?

“Oké, megpróbáltam, de… továbbra nem ugyanaz az élmény. Mégis csak más az, ha valaki más mondja ezt…”

Persze, hogy más. De attól még nem lesz rosszabb egyik élmény a másiknál. Csak más. Ezt úgy hívják – és ez most lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni –, szóval ezt úgy hívják, hogy a felnőtt út. Ami így szól:

Add meg magadnak azt, amit szeretnél, hogy mások megadjanak Neked!

Ezt nevezzük öngondoskodásnak. Amikor nem várunk másokra azért, hogy megadják nekünk azt az elismerést, kedvességet, dicséretet, ajándékot, gondoskodást, élményt, azaz akármit, amire vágyunk, hanem egyszerűen mi adjuk meg ezt saját magunknak.

Persze, hogy ez nem ugyanolyan, mint amikor valaki más kitalálja a gondolatainkat is, és megadja nekünk a szívünk legmélyebb vágyait. Az is egy szuper élmény, naná! De vajon hányszor történik meg ez utóbbi az életünk során? Őszintén.

Önmagunknak megadni, amit másoktól várunk: ez a felnőtt út. Ez az érett önszeretet útja.

Ha esetleg úgy érzed, hogy Te nem is tudod, mire vágysz valójában, akkor íme egy egyszerű gyakorlat, amellyel kiderítheted. Képzeld azt, hogy itt van most Veled valaki, aki nagyon szeret Téged. Mit mondana ő Neked? Mit tenne? Hogyan viselkedne Veled? Mit adna Neked?

Na? Jönnek már az ötletek? Ugye, hogy megvan! Nem is volt olyan nehéz, igaz?

Ennek a szeretetnek van egy magasabb szintje is, amit biztosan Te is sokszor hallottál már, hiszen minden ősi tanítás ezt mondja:

Add meg másoknak azt, amit szeretnél, hogy mások megadjanak Neked!

Tehát nem csak magadnak, hanem másoknak is add meg azt, amire ők a leginkább vágynak. Ez az aranyszabály.

Mire vágynak mások? Nézz körül. Biztosan találsz olyan embert a környezetedben, akinek nagyon jól esne egy kis elismerés, néhány kedves szó, egy apró szívesség, vagy éppen egy kis ajándék. Mi lenne, ha Te lennél az ő megajándékozójuk? Mi lenne, ha adnál nekik egy kis apróságot? Ezzel biztosan bearanyoznád a napjukat, és nem éreznék úgy, hogy őket senki sem szereti.

Milyen érzés lenne átélni azt, hogy Te képes vagy ekkora örömet okozni másoknak?

Tehát összefoglalásképpen: hogyan éld túl a Valentin-napot?

Add meg magadnak azt, amire vágysz! Majd pedig add meg másoknak is azt, amire vágynak!

Közben persze élvezd is mindezt. Aztán pedig jöhet egy jól megérdemelt kényeztetés 😉