Ez itt a “Népszerű szlogenek – és ami mögöttük van” sorozatunk ötödik része. Ebben a sorozatban olyan menő szlogenekkel és idézetekkel foglalkoztunk, amelyek manapság rendkívül népszerűek és sokan posztolják, mondják, vallják őket, de a való életben történő megvalósításuk, hát hogy is mondjam… komoly kihívásokba ütközik. Megnéztük, hogy eredetileg mit is jelentettek ezek a ma sokszor félreértelmezett gondolatok, és vajon tényleg jó ötlet-e követni őket? Jöjjön hát most az ötödik rész, amely az egyik legellentmondásosabb témáról szól: az Igazi mítoszáról!

A korábbi bejegyzésekben – amiket itt, itt, itt és itt találsz – egy-egy népszerű szlogent vizsgáltunk meg alaposan, hogy vajon igaz-e, amit állít, és hogy vajon mi áll eredetileg a gondolat mögött. Most viszont nem egy gondolatot nézünk meg, hanem egy jelenséget, amely már több száz éve áthatja a kultúránkat, és alapjaiban határozza meg a gondolkodásunkat a szerelemről, a boldogságról és az életről. Ez pedig az Igazi, az a bizonyos Nagy Ő mítosza.

Az Igaziról mindenkinek vannak elképzelései: milyen ember ő, hol él, mit csinál, vagy hogy létezik-e egyáltalán. Mindannyiunknak vannak személyes tapasztalatai, olvasmány- és filmélményei is nagy találkozásokról és nagy szerelmekről, és ezek az élmények nagyban formálják a gondolkodásunkat. De vajon mi igaz és mi nem az Igaziról szőtt elképzeléseinkből?

A mai bejegyzésünkben ezt a témát járjuk körül. Összeszedtem Neked 7+1 népszerű elképzelést a Nagy Ő-ről. Lássuk most ezeket!

1. Mítosz: “Az Igazi tökéletesen passzol hozzám”

Ó igen. Az Igazi pontosan illeszkedik Hozzám. Ugyanaz a zenei ízlésünk, és ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni a szabadidőnkben. Pontosan érti a vicceimet, és befejezi az elkezdett mondataimat. Vele sosincs veszekedés, még a legkisebb nézeteltérés sem, hiszen mindenről pontosan ugyanúgy gondolkodik, mint én. Annyira egy húron pendülünk, hogy nekem semmiben sem kell változtatnom az életvitelemben, élhetek pontosan ugyanúgy ezután is, mint eddig, hiszen az Igazi tökéletesen alkalmazkodik az én életemhez. Hurrá!

Hát… azt hiszem, nem nehéz észrevenni ebben a gondolatmenetben azt a gyermeki vágyat, hogy “hadd csináljam azt, amit én akarok, Te meg szeress engem közben, jó?”

Csak egy kérdés: Te mit szólnál hozzá, ha egy másik ember mondaná Neked ezt a fenti mondatot? Vajon Igazinak tartanád őt? Vagy inkább megszólalna Benned a vészcsengő?

De vajon miért is vonzódsz éppen ahhoz a személyhez, akihez vonzódsz? Ha szeretnéd felfedezni, hogy pontosan mi az oka és mi a célja a vonzódásodnak, és hogy mire is vágysz valójában egy párkapcsolatban, akkor jó hírem van: készítettem egy anyagot “A szerelem titka” címmel, amely pontosan ebben segít Neked. Ha letöltöd és kitöltöd ezt a munkafüzetet, utána egészen más szemmel fogsz tekinteni a kapcsolatokra. Csak 30 percet szánj rá, és több évnyi szenvedést megspórolsz magadnak vele!

Ezt a különleges anyagot – a többi ingyenesen letölthető munkafüzettel együtt – itt találod.

2. Mítosz: “Az Igazi minden elvárásomnak megfelel”

Az előző gondolat folytatása. Így van, az Igazi pont úgy néz ki, pont úgy beszél, mozog, társalog, ahogyan Én azt megálmodtam. Pont olyan a végzettsége, a munkája, az érzelemvilága, a stílusa, amilyet én szeretnék.

“De hát pont ezért ő nekem az Igazi, nem? Mert minden vágyamat betölti! Hol itt a probléma?”

Ott, hogy ez is egy gyermei vágy: “Te töltsd be minden szükségletemet!”

Csakhogy ez nem egy másik ember dolga. Ez a szüleink dolga volt, amikor még kisbabák voltunk. Most pedig, hogy felnőttünk, ez a mi saját dolgunk lett. A mi felelősségünk, hogy betöltsük a saját szükségleteinket, nem pedig egy másik emberé.

Egy másik ember rengeteget tud adni nekünk, persze. Ahogy mi is neki. És ez jó, és fontos is egy párkapcsolatban, hogy oda-vissza áramoljon a szeretetteljes adás a felek között. De alapvetően a saját legmélyebb szeretetszükségletünk betöltése a mi felelősségünk, a mi “munkaköri leírásunk”, nem pedig a párunké.

3. Mítosz: “Az Igazi pont úgy szeret engem, ahogy nekem jó, és pontosan azt adja nekem, amire vágyom”

Lásd előző pont. Az Igazi tökéletesen betölti minden testi és lelki szükségletemet, és persze pontosan úgy és akkor, ahogy és amikor én arra vágyom.

Ez ugyanaz a gyermeki vágy, mint az előző pontnál.

4. Mítosz: “Az Igazi mindig támogat, mindig felvidít, és mindig megbocsát”

Hiszen az Igazinak sosincs rossz kedve, sosem fáradt, és sosincs elege a mi hülyeségeinkből sem. Mindig kedves, mindig odaadó, és mindig önzetlenül támogat.

Félreértés ne essék, egy felnőtt párkapcsolatban tényleg fontos egymás támogatása és a hibák megbocsátása. De az egy irreális elvárás, hogy a másik ember mindig minden helyzetben támogasson, felvidítson és megbocsásson. Ja és persze magától, hogy nekem még mondanom se kelljen. És pont úgy, ahogy nekem jólesik.

Az meg, hogy az Igazi mindent bocsásson meg és nézzen el nekem… hmm… tényleg? Ez azért elég nagy kérés egy másik embertől. A durva bánásmódot, az érzelmi elhanyagolást, a bántalmazásokat is nézze el és bocsássa meg? Mindet? Mindig?

Te hogyan éreznéd magad, ha egy másik ember ezt kérné Tőled? Őszintén.

5. Mítosz: “Az Igazi előremozdítja a személyiségfejlődésemet, és általa én jobb emberré válok”

Na jó, ez egy trükkös pont. Egy kapcsolatban tényleg fejlődik a személyiség, és – jó esetben – tényleg jobb emberré válnak a felek: erősebbé, bölcsebbé, elnézőbbé, nagylelkűbbé, megbocsátóbbá, alázatosabbá, elfogadóbbá, mint korábban voltak. Csakhogy ez a folyamat a legtöbbször nem egy napfényes úton sétálgatva történik, egy bölcs mester útmutatásait követve. Hanem sokkal inkább nézeteltérések és konfliktusok útján. Amikor Te ezt szeretnéd csinálni, ő meg azt. Amikor Te így gondolod, ő meg úgy. Amikor eltérnek a terveitek és a vágyaitok. Amikor alkalmazkodnotok kell a másikhoz. Amikor feszültség van köztetek, és ezzel kezdeni kellene valamit. Amikor egyikőtök megbántja a másikat.

Ezekben a helyzetekben van benne a leginkább a személyiségfejlődés lehetősége.

Ugyanis ilyenkor megválaszthatjátok, hogy hogyan fogtok viselkedni: durcás kisgyerek módjára, vagy érett felnőttként? A saját elképzelésetek a fontosabb, vagy hajlandóak vagytok engedi a másik kedvéért? És amikor visszatekintetek erre a helyzetre, hogyan fogjátok azt kiértékelni? Hogy a másik volt a hibás? Vagy hogy mind a kettőtöknek van/volt abban felelőssége, hogy ez a helyzet kialakult?

Azok a helyzetek fejlesztik a leginkább a személyiséget, amelyeknek az egó makacsul ellenáll, és amelyeket mindenáron elkerülni igyekszik.

6. Mítosz: “Ha találkozom az Igazival, azonnal tudni fogom, hogy ő az!”

Bizony, és mindkettőnkbe egyszerre fog belecsapni a villám, amikor egymásra nézünk! Innen fogjuk biztosan tudni, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és innentől kezdve aztán ásó-kapa-nagyharang!

Oké, ebben a mítoszban már egyre kevesebben hisznek, de azért még mindig elég népszerű ez az elképzelés is. Pedig ilyenkor egyszerűen arról van szó, hogy találkozol valakivel, és Te rögtön tudod, hogy tetszik Neked az illető. Ennyi.

És igen, én is hallottam már sok ember szájából, hogy ők bizony így találták meg az Igazit, akivel azóta is boldog szerelemben élnek. Nos, ők ezt azért mondják ilyen biztosra, mert jelenleg éppen boldog párkapcsolatban élnek azzal az illetővel. De kérdezz csak meg egy olyan embert, aki hatalmasat csalódott a párjában, és akivel már szétváltak az útjaik. Ő biztosan nem fogja igazinak nevezni a volt párját, pedig lehet, hogy az ő kapcsolatuk is egy ilyen “villámcsapással” kezdődött.

Az “első látásra vonzalom” mindössze ennyit jelent: vonzalom. Se több, se kevesebb. Ez egy jó kiindulópont, de önmagában nem elég. Ennél sokkal több összetevőre van szükség egy jól működő párkapcsolathoz.

7. Mítosz: “Az Igazival minden könnyedén megy, csak úgy magától!”

Ó igen. “Az Igazival minden csak úgy magától megy. Flottul mennek a dolgok, teljes az összhang, megvan a vonzalom, a kémia, a kölcsönösség, és visz a lendület, csak úgy magától! Nekem nem is kell semmit tennem érte. Hiszen ha egy kapcsolatért melózni kell, az már régen rossz, nem? Az már erőlködés, és az már nem jó. Ha melózni kell, az egy biztos jele annak, hogy nem az Igazival van az ember. Nem igaz?”

Hát… nem tudom, ismered-e az entrópia törvényét. Leegyszerűsítve így hangzik: minden magára hagyott rendszer a rendezettség állapotából a rendezetlenség állapota felé halad.

Ez azt jelenti, hogy magától csak a szétesés és a leépülés megy. Ha azt szeretnénk, hogy egy kapcsolat virágozzon, akkor abba bele kell tennünk a melót. Ha nem tesszük bele, akkor az a kapcsolat idővel szét fog esni.

És ezzel visszatértünk az 1. pontban említett gyermeki vágyhoz.

+1 Mítosz: “Csak egyetlen Igazi létezik az életben.”

Szerintem ez az egyik legkárosabb mítosz mind közül. Ez nem úgy káros, mint az előzőek, amelyek egy rózsaszín ködbe burkolnak minket. Ez úgy káros, hogy egy erős szorongást kelt bennünk, mintha veszélyben lennénk, és ez megakadályoz minket abban, hogy egyszerűen csak élvezzük az életet.

Ez a mondat ugyanis azt sugallja, hogy a boldogságunk záloga az, hogy megtaláljuk az Igazit, akiből csak egy van a világon, és ha nem találjuk meg őt, akkor elszúrjuk az egész életünket, mert nélküle éljük le, és így sohasem leszünk boldogok.

Ennél károsabb hazugságot nem sokat hallani.

De, hála Istennek, ez nem így van.

Először is, a Te boldogságod záloga nem egy másik ember kezében van, hanem a sajátodban. Mindig csakis a sajátodban.

Másodszor: olyan ember, akivel jó párost tudnátok alkotni, több is van a világban. Csak tudni kell találkozni velük valahogyan, a megfelelő szempontok alapján kiválasztani közülük egyet, majd pedig mindkét részről beletenni a melót, ami egy jól működő párkapcsolathoz kell.

Úgyhogy nyugi  Ha úgy érzed, hogy még nem találkoztál az Igazival, vagy esetleg vannak néha konfliktusaid a jelenlegi pároddal, akkor ne aggódj. Ez teljesen természetes és normális dolog.

Te most is képes vagy egy virágzó kapcsolatot felépíteni és működtetni. Ha így döntesz. A döntés pedig, mint mindig, most is a Tiéd.