Ha most megkérnélek, hogy nevezd meg azt az 5 embert, akik a legfontosabbak a Számodra: kiket neveznél meg? És ha azt kérdezném Tőled, hogy ki az az 5 ember, aki a legnagyobb hatással volt Rád és a legerőteljesebben hozzájárult ahhoz, hogy Te az az ember legyél, aki most vagy: kiket neveznél meg? És vajon mekkora lenne az átfedés a két lista között?

Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy az életünk leginkább a kapcsolatokról szól. Életünk során a kapcsolataink formálnak minket a legerőteljesebben: a gondolkodásmódunkat, a személyiségünket, az érzelmeink működését, a viselkedésünket, az ízlésünket, a látásmódunkat, az önbecsülésünket, a szeretetképességünket, sőt még az idegrendszerünk kialakulását és működését is mind-mind a kapcsolataink formálják.

Már a kezdetekkor mindannyian egy szövevényes kapcsolati hálóba születünk bele: egy családba, egy közösségbe, ahol máris egy csapatnyi emberhez kapcsolódunk szorosabb vagy lazább szálakkal. A kapcsolataink töltik be az alapszükségleteinket: a valahová tartozás szükségletét, a biztonsági és a fizikai szükségleteinket – ezzel pedig a túlélésünket biztosítják. Életünk kezdetén teljes mértékben másokra vagyunk utalva. De később sem tudnánk kapcsolatok nélkül élni, hiszen társas lények vagyunk: alapvető fizikai, érzelmi és mentális igényünk kapcsolatban lenni másokkal.

Ha most megkérdeznélek, hogy Számodra hogy nézne ki egy boldog élet: mit felelnél?

Tippelek: bizonyára egy olyan képet festenél le, amelyben sok más emberrel állsz szeretetteljes kapcsolatban. Igaz?

És ha azt kérdezném Tőled, hogy mi a legmélyebb félelmed: mit válaszolnál?

Sok embernek az egyik legnagyobb félelme a magány és az elhagyatottság, azaz a kapcsolatnélküliség. Ebből is látszik, hogy mindannyian vágyunk a kapcsolatokra. Ez a vágy olyan mélyen belénk van kódolva, hogy ha ezzel nem törődünk, akkor a saját ösztönös biológiai késztetéseinkkel megyünk szembe.

A kapcsolataink hatnak az önbecsülésünkre és a döntéseinkre, ezen keresztül pedig az egész életutunkra is. Hiszen életünk korai szakaszában a hozzánk legközelebb állók gondolkodásmódját és sajátos világlátását vesszük át (azt, ahogyan ők a világot látják, ahogyan másokat látnak, és ahogyan minket is látnak), miközben folyamatosan vágyunk a közvetlen környezetünk elfogadására és jóváhagyására. Emiatt pedig sokszor később is olyan döntéseket hozunk és olyan életpályát választunk magunkak, amely a környezetünk szerint jó és kívánatos – vagy legalábbis elfogadható.

A kapcsolataink adják számunkra az éltető erőt a mindennapjainkhoz, és a megtartó erőt a nehézségek elviseléséhez. Sokszor a kapcsolataink adják magát azt az érzést is, hogy érdemes élni, hogy érdemes minden reggel felkelni és végigcsinálni a napot. Sokan érzik úgy, hogy csak azért érdemes reggelente kikelni az ágyból, mert “van kiért” vagy “van kikért” megtenni ezt.

A kapcsolataink nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.

Vagy jobban mondva: a kapcsolataink nélkül nem is lennénk.

Hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat olyankor, amikor nem könnyű ezt megtenni?

A mai világban egyáltalán nem könnyű a kapcsolatainkat ápolni. Sokszor “nincs rá idő” a folytonos rohanás és az ezer más tennivaló mellett. Az állandó stressz miatt sokszor egymással is türelmetlenebben és durvábban bánunk. Vagy éppen az okozza a nehézséget, hogy fizikailag távol vagyunk egymástól. Szerencsére ilyenkor segítségünkre van a modern technológia: egy videóhívás vagy valamelyik csevegőprogram segítségével ma már szinte bármikor bárkivel tudunk élőben beszélgetni. Igen, ez nem ugyanaz, mint élőben találkozni a szeretteinkkel, de még mindig sokkal jobb opció, mint egyáltalán nem látni az arcukat és nem hallani a hangjukat, nem igaz? Ha már itt van ez a technológia adta lehetőség, akkor érdemes élnünk vele.

Úgyhogy jöjjön most 5 tipp arról, hogy hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat a nehézségek ellenére is?

1) Szánj időt a fontos kapcsolataidra! Ha kell, akkor akár írd be a naptáradba, hogy pontosan hol, mikor és kivel találkozol, és mennyi időre. Különíts el ezekre a találkozásokra annyi időt, amennyire csak szükségetek van, és erre az időre semmilyen más fontos tennivalót ne tervezz be.

2) Amikor úgy érzed, hogy feszült és kimerült vagy, akkor a kapcsolataid ápolását először önmagaddal kezdd: próbálj meg megnyugodni és ellazulni, akár csak pár percre is. Ehhez találsz néhány egyszerű gyakorlatot itt és itt is, amiket akár néhány másodperc alatt is megcsinálhatsz, bárhol és bármikor. Ha először önmagadat nyugtatod meg, utána másokhoz is sokkal kedvesebben és türelmesebben tudsz majd szólni.  

3) A távol élő szeretteiddel rendszeresen tartsd a kapcsolatot! A virtuális térben ez ma már nagyon egyszerű. Rendszeresen írj nekik, vagy hívd fel őket, és beszélgess velük! Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy erről elfeledkezni, akkor ezt is nyugodtan írd be előre a naptáradba, hogy minden X napon Y órakor felhívod őket.

4) Küldj nekik egy kézzel írt levelet vagy képeslapot! Ma már ritkán küldenek az emberek egymásnak kézzel írt üdvözlőlapokat. Pedig annyira jól tud esni, amikor Te kapsz egy képeslapot egy szerettedtől, nem igaz? Látod, mások is így vannak ezzel 

5) Adj nekik valamit, ami örömet okoz nekik! Ez lehet az imént említett képeslap, vagy egy olyan ajándék, amiről tudod, hogy szeretik, vagy amire már régóta vágynak. Pl. ha van rá lehetőség, akkor egy kis együtt töltött minőségi idő, ami lehet akár egy nagy beszélgetés egy tea mellett vagy séta közben, vagy akár egy közös filmnézés. Vagy adhatsz nekik egy olyan szívességet is, amely most nagy terhet venne le a vállukról. Vagy akár írhatsz nekik egy őszinte levelet, amelyben megköszönöd mindazt, amit tettek érted. Vagy készíthetsz nekik egy vicces stílusú elismerő oklevelet is  Vagy akár egy fotómontázst az örömteli közös pillanataitokról. Te tudod, hogy ők minek örülnének most a legjobban.

Összefoglalásként tehát: ápoljuk a kapcsolatainkat és vigyázzunk rájuk. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra, hiszen mindannyiunkból csak egy van.