Lelki béke. Belső elégedettség. Békében önmagammal. Szép remények. De vajon hogyan lehet valóban elérni őket?

Az előző két bejegyzésemben végigvettük, hogy mit tudunk tenni azért, hogy erősítsük az önbizalmunkat és az emeljük az önbecsülésünket. Itt megnéztünk 7+1 módszert az önbizalom felszíni rétegének erősítésére, itt pedig végigvettünk néhány további módot az önbizalom mélyebb rétegeinek erősítésére.

Ha rendszeresen gyakorlod ezeket a módszereket, idővel érezni fogod, hogy valami megváltozik Benned, és hogy szép lassan a mindennapi gondolataid és érzéseid is kezdenek átrendeződni egy örömtelibb és békésebb irányba.

Viszont felmerülhet a kérdés: “oké, rendben van, elkezdtem gyakorolni ezeket a tippeket, és kezdem is már érezni a pozitív változást, de úgy érzem, hogy még mindig nem érkeztem meg a tökéletes lelki béke állapotába. Még mindig vannak dolgok, amiket nem szeretek magamban vagy magam körül, és hiába próbálom, nem tudok rajtuk változtatni. Ráadásul úgy érzem, hogy egy csomó elvárásnak sem tudok megfelelni. Szóval még mindig nem vagyok teljesen elégedett magammal. Ezzel mit tudok kezdeni?”

A kérdés jogos. Ezért most olyan tippeket nézünk végig, amik abban segítenek Neked, hogy valóban elégedett legyél önmagaddal és az életeddel.

1. Szeresd önmagadat!

Kezdjük mindjárt a legnehezebbel. Legalábbis sok ember (főleg a nők) számára ez a mondat egy igazi mumus. “Jaj ne gyere már te is ezzel! Szeressem magamat, aha, köszi. De mégis HOGYAN, mikor valójában nem is szeretem magamat??”

Tisztázzunk valamit. A szeretet alatt itt most nem magát az érzést értem. Nem arra kérlek Téged, hogy érezz bizonyos szentimentális érzéseket önmagad felé. Az érzéseket nem lehet erőltetni. Főleg azért nem, mert az érzések mindig REAKCIÓK valamire. Az érzések mindig követnek valamit – általában egy gondolatot vagy egy testi érzékletet. Úgyhogy mi most nem magával a “reakcióval” foglalkozunk, hanem azzal, amire az érzések reagálnak: a gondolatokkal és a tettekkel.

Tehát szeresd magadat úgy, hogy:

– gondolj pozitív, szeretetteljes dolgokat magadról,
– mondj pozitív, szeretetteljes dolgokat magadnak & magadról,
– bánj magaddal kedvesen és szeretetteljesen!

Azaz beszélj úgy magadhoz és bánj úgy magaddal, ahogyan a legjobb barátoddal tennéd. A legjobb barátodnak mondanál sértő durvaságokat? Becsmérelnéd a külsejét vagy a tulajdonságait? Ostoroznád őt azért, ha hibázott, vagy ha véletlenül elszúrt valamit? Ugye nem tennél vele ilyet? Hát akkor magaddal se tedd. Ehelyett inkább beszélj és bánj magaddal kedvesen, megértően és elfogadóan. Az érzéseid pedig reagálni fognak erre a szeretetteljes bánásmódra 

2. Ne törekedj a tökéletességre, inkább gyakorold az önelfogadást!

Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz. Gondolj ismét a legjobb barátodra. Vajon azért szereted őt, mert ő tökéletes? Dehogyis! Azért szereted őt, aki ő maga. Magát az embert szereted, a szuper személyiségét, a kedves társaságát, a hibáit pedig szeretettel elfogadod a “csomaggal” együtt. Igaz? No akkor ugyanezt a nagylelkű, nagyvonalú hozzáállást gyakorold önmagaddal szemben is. Ha nem megy elsőre, akkor térj vissza az 1. ponthoz, és egyszerűen csak bánj magaddal szeretetteljesen. Rendszeres gyakorlással idővel az önelfogadás is egyre jobban fog menni.

3. Dicsérj többet és kritizálj kevesebbet – főképp magadat!

A fejedben zajló, önmagaddal folytatott belső párbeszéd nagyon fontos. Erről is beszéltünk már a korábbi bejegyzésekben, például itt is. A belső és külső párbeszédek fontos részei a dicséretek. Nagyon hasznosak, hiszen egyszerre erősítik az önbizalmat és a személyek közötti kapcsolatot is. Gondolj bele: mindenki vágyik a dicséretekre, de ha soha senki nem dicsér meg másokat, akkor kitől fog bárki is dicséretet kapni? Ne várj másokra, legyél Te az a személy, aki elkezdi ezt a láncot.

Lehet, hogy az az ember, aki olyan mufurc arccal áll ott előtted vagy ül melletted, aznap még egyetlen kedves szót sem hallott senkitől. Lehet, hogy már napok, sőt évek óta nem dicsérte meg őt senki. Biztosan jól esne neki egy-két kedves dicsérő szó. Bár az is lehet, hogy zavarba jön majd tőle, vagy esetleg rosszat feltételez Rólad, annyira szokatlan lesz számára az, hogy megdicséri őt valaki. Nem baj, ez Téged ne tántorítson el attól, hogy folytasd a kedvességet és a dicséretek osztogatását. És ugyanezt tedd meg magaddal is: ha valamit jól csináltál, valami szépet alkottál, nyugodtan veregesd meg a saját válladat érte.

4. Légy önzetlen: adj és segíts másoknak!

Ne csak saját magaddal foglalkozz, figyelj másokra is! Kik élnek a közvetlen környezetedben? Mi fáj nekik? Mire lenne szükségük? Mi esne jól nekik? Vedd észre a hiányaikat és segíts nekik betölteni őket! Meglátod, hálásak lesznek érte 

Segíteni mindenütt lehet, egészen apró dolgokban is. Segíthetsz egy idős embernek átkelni az úton, vagy átadhatod neki a helyed a buszon. Segíthetsz egy diáknak egy olyan tantárgy tanulásában, ami nehezen megy neki. Segíthetsz a szomszédodnak a cipekedésben vagy a gyerekfelvigyázásban. Segíthetsz egy idegennek, aki útbaigazítást kér. Vagy akár vállalhatsz önkéntes munkát is valamelyik szervezetnél. Amikor másoknak segítesz, sokszor olyan mély örömet és békét tapasztalsz meg, amilyet csupán önmagad körül forogva sosem tudtál volna. Nem arra születtünk, hogy folyton önmagunkkal foglalkozzunk, hanem hogy egymást segítsük.

És ehhez nem kell az sem, hogy a másik ember látványosan kifejezze Neked a háláját. Lehet, hogy nem mond majd semmit, sőt lehet, hogy durván elutasítja majd a segítségedet. Nem baj. Te ne azért adj másoknak, hogy valamit kapj tőlük cserébe, hanem azért, mert Te egy ilyen ember vagy: nagylelkű és adakozó.

5. Ha bántottak, annak adj hangot minél hamarabb!

Ez egy nagyon fontos – és sokszor elhanyagolt – része a személyes integritásnak. Az önbizalom nélkülözhetetlen összetevője az, hogy kiállunk magunkért, meghúzzuk a saját határainkat, és ezt a többiek tudomására is hozzuk.

Természetesen nem mindegy, hogy ezt milyen stílusban tesszük. Nem arra biztatlak, hogy támadj rá arra, aki megbántott, és jól “olvass be neki” (még akkor sem, ha úgy érzed, hogy roppant jól esne most ezt megtenni). Ha nagyon felzaklatott az, amit a másik ember mondott vagy tett, akkor egyszerűen állj meg, nézz bele az illető szemébe, és közöld vele higgadt hangnemben, hogy: “ez most nagyon rosszul esett. Légy szíves ezt ne csináld / ne mondd többet.” Ennyi.

A lényeg, hogy vállald fel az érzéseidet és mutasd ki őket. Vagy ha erre nincs mód, mert pl. a másik személlyel nem tudsz személyesen találkozni, vagy esetleg már távozott az életedből, vagy bármilyen más okból ez nem lehetséges, akkor kimondhatod ezt a mondatot úgy is, hogy az illető nem hallja. A lényeg, hogy mondd ki hangosan, ne titkold és ne takargasd, ha valami fáj. Te egy értékes lény vagy, és senkinek sem teszel jót azzal, ha úgy teszel, mintha valójában nem is lennél értékes, úgyhogy Téged nyugodtan lehet “rugdosni”. Te egy érző lény vagy, nem egy focilabda. Igenis számít az, hogy Te mit érzel, és másoknak kötelessége ezt tiszteletben tartani. Az pedig a Te felelősséged, hogy tudasd velük, hogy melyik szavuk vagy tettük fájt Neked.

6. Mondd, hogy “úgy döntöttem…” és “azt választom…”

Amikor azt mondod, hogy “nem tehetek róla”, “ő akarta”, “ez az ő hibája” stb., akkor ezzel mások kezébe adod a hatalmat a saját életed felett. Pedig ez a hatalom a Tiéd. Te vagy az első számú felelős a saját életedért, és Te vagy a saját életed első számú alakítója. Amikor azt mondod, hogy “azt választom” és “úgy döntöttem”, akkor ezzel kilépsz a tehetetlen áldozat szerepéből és belépsz az érett felnőtt szerepébe, aki képes dönteni, képes választani, vállalja a döntései következményeit (akkor is, ha nem látta őket előre), és vállalja a tetteiért a felelősséget.

Természetesen vannak helyzetek, amikor valóban nem tehetsz arról, ami Veled történt, mert semmilyen befolyásod nem volt a történések alakulására. Van, amikor tényleg mások a felelősek azért, ami történt Veled. Ilyenkor azt választhatod meg, hogy Te hogyan reagálsz a történtekre, és mit teszel ezután. Továbbra is a másikat hibáztatod minden rosszért, és ezzel benne ragadsz az áldozat-szerepben? Vagy úgy döntesz, hogy mostantól kezdve a kezedbe veszed a saját életed irányítását, és megteszed a szükséges lépéseket, amelyek a vágyott élet felé vezetnek? A döntés ismét csak a Tiéd.

7. Érints meg valakit minden nap!

A fizikai érintés alapvető szükségletünk. Megszületésünkkor ez az első számú kapocs, amely összeköt minket a külvilággal és a gondozóinkkal: az ő érintéseik révén szerezzük az első élményeinket a szeretetről. Az érintés fiziológiai reakciót vált ki a testben (kellemes érintéskor oxitocin, azaz “szeretethormon” szabadul fel bennünk), ez pedig közvetlenül hat az érzelmeinkre és a személyiségünk, hangulatunk és önbizalmunk alakulására.

Állítólag napi nyolc ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy megfelelően érezzük magunkat. Te kit öleltél meg utoljára? Lehet, hogy épp itt az ideje egy újabb ölelésnek? Ha épp nincs senki a közeledben, akit megölelhetnél, az is segíthet, ha megérinted valakinek a karját, megsimogatod egy kisgyerek fejét, vagy megdögönyözöd a kedvenc háziállatodat.

+1. Adj hálát minden nap azért, amid van!

Az egyik legfontosabb rituálé, amit érdemes napi szinten gyakorolni. Vedd számba a jó dolgokat az életedben, és adj hálát értük! Az egészségedért, a működő érzékszerveidért, a körülötted lévő tárgyakért, a természetért, az emberekért, a szeretteidért, a boldog pillanatokért, a napsütésért, az esőért, a szabadidődért, aminek köszönhetően elolvashattad most ezt a blogbejegyzést  Amikor hálát adunk, akkor egy sokkal békésebb és örömtelibb érzelmi állapotba kerülünk, egyszerűen azért, mert a figyelmünket a jó dolgokra irányítjuk. A figyelem pedig úgy működik, hogy amilyen dolgokra figyelsz, azokból egyre többet és többet fogsz észrevenni magad körül. Érdemes ezért rendszeresen a jó dolgokra irányítani a figyelmünket, mert így egyre több és több jó dolgot fogunk észrevenni az életünkben – ez pedig szépen lassan átformálja a gondolatainkat, az érzéseinket és az önbizalmunkat is.