Legyünk őszinték. Egy csomó rossz dolog van az életünkben. Hát nem? Gondok a családban, a munkahelyen, a lakhelyünkön, a pénzügyeinkben, betegségek, veszekedések, szakítások, aggasztó hírek… soroljam még? Nem csoda, ha néha úgy érezzük, hogy valósággal elárasztanak minket a negatív impulzusok. Mit tudunk ilyenkor tenni azért, hogy visszanyerjük a nyugalmunkat és a lelki békénket?
A kérdés most különösen aktuális. Rengeteg aggasztó dologról számolnak be a hírek mostanában. A pandémia-mizéria kitörése óta sok ember élete teljesen felborult, és azóta sem jött még helyre. Azóta pedig már újabb nehézségek is megjelentek a mindennapjainkban.
Nem csoda, hogy sok ember sokkal feszültebbnek és kimerültebbnek érzi magát most, mint néhány évvel korábban. Ez valójában egy teljesen normális, elhúzódó reakció egy állandó (akut) stresszre. Ha a stresszes állapot elég hosszú ideig fennáll, akkor előfordulhat, hogy ebben a folyamatos készültségben egyszerűen kimerül az idegrendszer. Ilyenkor az emberen erőt vehet egyfajta állandó fáradtságérzés, amiről sokszor már meg sem lehet állapítani, hogy pontosan mi okozza.
Mindez egy extra terhet ró a mindennapi gondjainkra. Merthogy azok ettől még nem tűntek el, sőt! A plusz nyomás miatt a teljesítményünk csökkenhet, a kapcsolataink feszültebbé válhatnak, gyakoribbá válhatnak a konfliktusok. Emiatt pedig sokszor bennünk is több a rossz érzés és a negatív gondolat, mint korábban. Néha úgy érezzük magunkat, mintha egy örvénybe kerültünk volna, amelyből most már nagyon szeretnénk valahogy kikecmeregni.
De vajon hogyan tudjuk megváltoztatni ezeket a negatív dinamikákat? Hogyan tudunk kitörni ebből az örvényből? Mit tehetünk azért, hogy ismét visszanyerjük a nyugalmat, a biztonságot és a békét az életünkben?
Ezt a témát mélyebben járja körül az egyik letölthető anyagom, amelynek címe: “Hogyan tovább krízis idején?” Ez a munkafüzet abban segít Neked, hogy a válság okozta váratlan problémákat meg tudd oldani, és lépésről lépésre végigvezet Téged ezen a folyamaton. Ezt a különleges anyagot itt tudod letölteni.
Először is nézzük meg azt, hogy pontosan mik okozzák bennünk ezeket a negatív érzéseket?
A rossz közérzetet alapvetően 3 dolog okozhatja:
1) Események
Azt hiszem, ezt nem kell ragozni. Történik valami, ami miatt rosszul érezzük magunkat. És most nem a borongós esős időre gondolok, hanem egy olyan helyzetre, amikor hirtelen úgy érezzünk, hogy elveszítettük a biztonságunkat: pl. egy váratlan esemény, amely az egész világot megrázza, az árak emekedése, a munkahely megszűnése, az egészségünk elveszítése (betegség, baleset), egy fontos emberi kapcsolatunk elveszítése (szakítás, válás) stb. Ilyenkor a régi jól ismert, megszokott világunk inog meg, és mi az addig biztonságosnak hitt közegből hirtelen a teljes bizonytalanságban találjuk magunkat. Ezt senki sem szereti. Ilyenkor mindenféle negatív érzés feltörhet belőlünk: feszültség, félelem, szorongás, harag, indulatok, neheztelés, gyűlölet stb. Ezek teljesen természetes érzelmi reakciók stresszhelyzetben. Mindjárt azt is kifejtem, hogy mit tudunk kezdeni velük.
2) Emberi kapcsolataink
Egy másik állandó feszültségforrás. Amilyen sokat tudnak adni nekünk a szeretetteljes emberi kapcsolatok, éppen olyan sokat tudnak ártani is a… hát hogy is mondjam… kevésbé szeretetteljes kapcsolatok.
Megint beszólt a főnök. Megint áskálódik az a “kedves” kollégád. A párod mintha tüskéket növesztett volna. A barátaid napok óta Rád se néznek. A szüleidtől csak a számonkérés jön. A gyerekeid meg se hallják, amit kérsz tőlük. Valaki, aki Téged nem is ismer, lehúzó kritikát mond Rólad. És úgy tűnik, hogy senki sem veszi észre az erőfeszítéseidet, pedig Te aztán igazán a szívedet-lelkedet beleadod, annyit dolgozol, mégsem értékeli ezt senki. Hát hol itt az igazság??
Mindezek pedig csak felerősítik a harmadik területet, ami nem más, mint:
3) A Te gondolataid
Mintha mindez még nem lenne elég, a sok külső esemény és külső hang mellé most még betársul az a bizonyos belső hang is a fejedben. Tudod, az, amelyik hol Téged ostoroz (az elmének erről a viselkedéséről bővebben ebben a bejegyzésemben írtam), hol pedig a külső körülmények miatt méltatlankodik, pl.: “Ugyan mi rossz történhet még?? Jaj csak ezt ne! Ezt már nem bírom tovább! Már megint rákezdte, hát ezt nem hiszem el! Micsoda bunkó! Hogy lehet valaki ennyire önző?? Elegem van ebből, én ezt nem csinálom tovább, kész, vége, ennyi volt, én most azonnal elhúzok egy lakatlan szigetre és ott fogok élni, ott legalább mindenki békén hagy majd…”
Persze lehet, hogy Te most inkább valahová máshová vonulnál el a legszívesebben… de a lényeget érted ugye.
Szóval a nagy kérdés:
Mit lehet ilyenkor tenni azért, hogy ismét visszanyerjük a lelkünk nyugalmát?
Az alábbiakban mutatok Neked egy egyszerű, 3 lépéses módszert, amelyet bárhol és bármikor alkalmazhatsz. Az első lépés a
1) Tudatosítás
Tudatosítsd magadban, hogy Te itt vagy az “itt és most”-ban.
Hol vagy most? Kik és mik vesznek körül Téged? Mi történik, vagy mi történt pontosan?
Érezd a testedet, érezd át az érzéseidet, és légy tudatában az aktuális helyzetnek. Egyszerűen tudatosítsd magadban, hogy: “Itt vagyok. Most ez VAN.”
Ezután következik az
2) Elfogadás
Ez egy gyakran félreértett szó, sokan mást értenek alatta, mint amit valójában jelent. Sokan azt gondolják, hogy az elfogadás valamiféle gyengeség, alárendelődés, meghunyászkodás a másik ember akarata előtt. Pedig egyáltalán nem erről van szó. A valódi elfogadásban hatalmas erő rejlik.
A valódi elfogadás ugyanis NEM egyetértés. NEM jóváhagyás. NEM beletörődés. NEM mindent megengedés. NEM mindent eltűrés. NEM alárendelődés. NEM meghunyászkodás.
Az elfogadás pusztán annyit jelent, hogy tudatában vagyok a valóságnak, tudomásul veszem azt, és elfogadom olyannak, amilyen. Tudom, észlelem, érzékelem azt, hogy pontosan mi történik bennem és körülöttem, és azt mondom magamnak, hogy: “Ez van. Rendben van. Elfogadom ezt a helyzetet – és ura vagyok a helyzetnek.”
Így tudok felülemelkedni a helyzeten, és uralni azt, azaz a szándékomnak megfelelően irányítani. Csak azt tudjuk ugyanis uralni, amit először elfogadtunk magunkban.
Ehhez az irányításhoz pedig már csak egy dologra lesz szükség:
3) Összhangban lévő tettek
Mégpedig a legmélyebb vágyainkkal összhangban lévő tettek.
Mik a legmélyebb vágyaink? Amiket fentebb említettünk: biztonság, nyugalom, béke. Ezek felé vigyenek minket a tetteink.
De hogyan?
Úgy, hogy minden, amit mondasz vagy teszel, az ebből a belső nyugalomból és tudatos éberségből fakadjon. Ezt a békét és nyugalmat sugározd kifelé is minden mozdulatoddal, minden szavaddal és minden tetteddel.
Ezért fontos az előző két lépés is, hiszen azok adják az alapot a megfelelő tettekhez. Ha először képes vagy tudatosítani és elfogadni mindazt, ami Benned és körülötted VAN, akkor sokkal könnyebb lesz megfelelően cselekedni is.
És ehhez nem kell egy órát meditálni. De még csak egy fél órát sem. Elég hozzá annyi, hogy veszel egy nagy levegőt, és miközben lassan kifújod, tudatosítod és elfogadod magadban a jelen helyzetet. Majd pedig cselekszel, tudatosan kiválasztva a legmegfelelőbb tettet vagy szavakat az adott helyzetben. Kis gyakorlással ez kb. 10 másodpercet vesz igénybe, vagy még annyit sem.
Miért fontos végigmenni ezen a 3 lépésen? Azért, mert ha ezt megteszed, akkor éles szituációban nem fogsz “csípőből tüzelni”, azaz nem egy automatikus stresszreakciót fogsz produkálni, hanem tudatosan válaszolsz majd a helyzetre, miközben uralod és irányítod is azt. Az indulatból reagálás sokszor csak még jobban felkavarja az indulatokat, a higgadt válasz viszont megnyugtatja az embereket. Így ők is képesek lesznek egy sokkal jobb választ adni az adott helyzetre. Ezzel mindenki nyer. És ezzel máris egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a nyugalomhoz és a békéhez, ráadásul mindenki számára
+1 tipp egy tipikus helyzetre: mit tegyél akkor, ha valaki “bunkón beszól” Neked?
Ilyesmi bármikor megtörténhet. És ezt sem szoktuk szeretni. Az első ösztönös reakciónk erre általában az lenne, hogy visszaszólunk valami hasonló durvaságot, mire a beszóló még agresszívebben ránk támad, és máris áll a bál. De ez ugye nem visz közelebb minket a lelkünk legmélyebb céljaihoz: a nyugalomhoz és a békéhez.
Akkor mégis mit lehet ilyenkor tenni?
Nézzünk csak végig gyorsan a 3 lépést:
1) Tudatosítás: “Itt van ez az ember, aki ezt mondta nekem, én meg most egy kicsit befeszültem ettől.”
2) Elfogadás: “Ez van. Rendben van. Nyugalom. Ura vagyok a helyzetnek.”
Plusz hozzáteheted még gondolatban ezeket is: “Valószínűleg ő is feszült. Valószínűleg ő sem érzi jól magát így. Talán ő is szeretne megnyugodni. Talán ő is örülne most egy-két jó szónak.”
Ugye mennyire másmilyennek tűnik a helyzet így, miután ezeket végiggondoltad?
3) Tettek: miután megnyugodtál, mondhatsz neki pl. valami ilyesmit (természetesen helyzettől függően), hogy:
“Elnézést, segíthetek valamiben?”
“Köszönöm, hogy szólt.”
“Sajnálom, ha így érez.”
“Nehéz napja van?”
“Tisztelettel megkérem, hogy ne beszéljen így velem.”
Vagy ha semmi más nem segít, akkor: egy angyali mosoly, egy sokatmondó pillantás, és balra el
Te melyik módszert fogod a legközelebb alkalmazni?