Mindannyian ismerjük azt a bizonyos belső hangot. Igen, azt, amelyik folyamatosan kritizál és leszól minket, és még a legörömtelibb pillanatokat is képes elrontani. Látszólag az a legfőbb célja, hogy megkeserítse az életünket – de vajon ez tényleg így van? Honnan jön ez a hang, miért csinálja ezt, és valójában mit szeretne adni nekünk? És vajon hogyan érdemes bánni vele?

Az előző bejegyzésemben a bizonytalanság érzéséről és ennek a kezeléséről írtam. Azt javasoltam, hogy “biztosítsd a bizonytalanságot”, azaz egyszerűen csak fogadd el ezt az érzést, éld át magadban és engedd meg neki, hogy jelen legyen Benned. Ez az érzés ugyanis egy nagyon fontos dologra szeretné felhívni a figyelmedet: első körben a saját biztonságvágyadra, második körben pedig arra a tényre, hogy ezt a biztonságot Te is képes vagy megadni saját magadnak.

Most egy kicsit hasonló, de mégis más témáról lesz szó: ez pedig az a bizonyos belső kritikus hang a fejünkben.

Mindannyian ismerjük ezt a hangot. Ő az, aki folyton kritizál minket, aki folyton szid és “rugdos”, aki mindig mindennel elégedetlen, akinek semmi sem jó, amit csinálunk. Ilyeneket mond pl.:

“Béna vagy.”
“Már megint hogy nézel ki?”
“Hát ezt elszúrtad. Már megint. Te mindig mindent elrontasz.”
“Tényleg ebbe akarsz belekezdeni? Elment az eszed?? Ez neked úgysem fog menni!”
“Ennél jobbat Te nem is érdemelsz.”

Ismerős mondatok?

Milyennek találod őket? Csak úgy árad belőlük a kedvesség és az együttérzés, nem igaz?

Mit szólnál hozzá, ha ezeket egy másik ember mondaná neked? Barátodnak tartanád az illetőt? Úgy éreznéd, hogy az, aki ilyeneket mond Neked, az bátorít Téged és igazán törődik Veled? Gyanítom, hogy nem.

Akkor Te miért mondasz ilyeneket saját magadnak? Miért bánsz ilyen durván saját magaddal?

Amíg ezen gondolkozol, ajánlok Neked egy gyakorlatot.

1) Azt javaslom, hogy egy kicsit beszélgess el ezzel a belső kritikus hanggal. De ne indulatból, ahogy sokan mások javasolják. Sokan ugyanis azt tanácsolják ilyenkor, hogy kiabálj rá erre a hangra és zavard el, vagy vágd pofon, rúgd fenéken, azaz valahogyan hallgattasd el. Én ezt nem javaslom. A durvaságból nem születik semmi jó – különösen ha az egyik énrészeddel bánsz ilyen durván. Szóval ennek a belső kritikusodnak ne vágj vissza haraggal, és ne próbáld meg bántani vagy elhallgattatni őt. Egyszerűen csak vedd őt észre, és csendesen mondd ezt neki:

“Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.”

2) Majd kérdezd meg tőle: Mit szeretnél, mit tegyek? Vagy: Mit szeretnél, milyen legyek?

A válasz nagyon gyorsan meg fog érkezni. Csak figyelj továbbra is erre a belső hangra. Lehet, hogy valami ilyesmit fog mondani: “Azt szeretném, hogy legyél ügyesebb! Nézz ki jobban! Viselkedj érettebben! Beszélj okosabban! Dolgozz keményebben!” Stb.

3) Ezután pedig kérdezd meg tőle: És akkor mi lesz? – és megint figyelj befelé, figyelj a válaszra. Milyen érzés vagy milyen gondolat ugrik be először? Érkezhet pl. olyan válasz belülről, hogy: “Ha mindezeket megteszed, akkor végre sikeres leszel, és jól fogod érezni magad! Akkor mások is elégedettek lesznek veled, és Te is büszke leszel magadra! Akkor végre elismernek majd, és komolyan vesznek! Akkor végre elfogadnak majd, és szeretni fognak! Magasabb státuszba kerülsz majd, gazdag leszel, kapós leszel! És akkor végre boldog leszel!”

Nos:

EZ a belső kritikusod valódi célja. Jó érzések, elégedettség, elismerések, elfogadás, szeretet, magasab életszínvonal, szépség, bőség, béke, nyugalom, szabadság, boldogság. Valójában ezeket akarja ő adni Neked.

Ezek valóban olyan rossz célok lennének? 

Ezért kritizál ő Téged annyit, mert így próbál arra ösztökélni, hogy tegyél meg olyan dolgokat, amelyek következtében Te majd eléred ezeket a célokat.

Tehát a célja jó, nem igaz? Csak az eszközei nem a leghatékonyabbak.

De ne haragudj rá emiatt. Ő egy több ezer éves program szerint működik, nem adaptálódott a mai modern körülményekhez. Az ő munkamódszere a “rugdosás”. Szidással és mindenféle rémképekkel igyekszik félelmet és feszültséget kelteni Benned, hogy így motiváljon a cselekvésre, amely révén – szerinte – elérheted majd az említett célokat.

Ezzel a fenti két kérdéssel nagyon gyorsan ki tudod deríteni a valódi céljait.

4) Most jön a csavar: nyugtasd meg őt magadban, hogy ezek a dolgok már mind a Tieid. 

 Igen. Elismerések, elfogadás, szeretet, magasabb szintű élet, szépség, bőség, béke, nyugalom, szabadság, boldogság – ezek már most mind a Tieid, ha egyszerűen úgy döntesz, hogy megadod őket magadnak.

Igen. TE. MOST.

TE ugyanis képes vagy elfogadni azt a részedet, amit a belső kritikusod úgy kritizál. TE képes vagy elismerni és megdicsérni magadat. TE képes vagy szeretettel elfogadni a saját hibáidat és a hibázásaidat. TE képes vagy már most megélni önmagadban a magasabb szintű életet, szépséget, bőséget, békét, nyugalmat, szabadságot és boldogságot.

TE ugyanis nem a belső kritikus hang vagy. És TE a félelmeid sem vagy. Ezek a Te részeid, hozzád tartoznak. De TE az a személy vagy, aki mindezek felett áll, és aki képes felelős döntést hozni arról, hogy hogyan kívánja élni az életét. TE az a lény vagy, aki képes önmagát és másokat értő szemmel látni és elfogadni. TE az vagy, aki képes gyengéden és megértően kezelni a saját gondolatait és érzéseit, a saját belső énrészeit – igen, még a belső kritikusát is.

5) Köszönd meg a belső kritikusodnak, hogy felhívta a figyelmedet erre a fontos dologra, és emlékeztetett Téged arra, hogy

TE már most is teljes vagy, és képes vagy megadni magadnak mindazt, amire vágysz.

Igen, köszönd meg, és légy hálás neki ezért a felismerésért! Hiszen nélküle lehet, hogy sosem jutottál volna el erre a felismerésre.

+1) Mindezek tudatában pedig most mit fogsz tenni? Mi a következő lépés ahhoz, hogy a gyakorlatban is megéld ezt az igazságot? Akár írd is le egy papírra a válaszodat. Majd pedig fogj hozzá és tedd is meg! Hajrá! 😊